69. Harckocsi Ezred Nyugdíjas és Baráti Körének honlapja

Radics Sándor Ezredes Hadipark

 

A Hadiparkban kiállított harcjármüvek

 

BMP-1 Gyalogsági harcjármű

 

Története:
1965-ben a CSTZ tervezőirodájában többféle változatot dolgoztak ki. Ezek ideiglenesen a 765-ös gyártmányjelzést kapták. A prototípusokkal végzett kísérletek után a 765Szp1 lett a sorozatgyártású változat alapja. A nyilvánosság előtt 1967-ben, a november 7-i moszkvai díszszemlén mutatták be. Sorozatgyártása 1966–1983 között folyt a Kurganmaszavod gépgyártó vállalatnál.

A BMP–1 gyártási jogát Románia és Csehszlovákia is megvásárolta. Csehszlovákiában az eredeti szovjet változatot lényegi módosítások nélkül, BVP–1[1] típusjellel gyártották. Romániában jelentős módosításon esett át a harcjármű. Átalakították a tornyot, módosították a méreteit, és amerikai motort kapott. Az MLI–84 típusjelű harcjármű tömege az átalakítások miatt nagyobb lett, mint az eredeti BMP–1-é.

Páncéltest:
A páncéltest hengerelt acéllemezből készült hegesztett konstrukció. Jellegzetessége a páncéltest erősen döntött homloklemezei. Elülső részében katak helyet az erőátviteli berendezések, mögötte, jobb oldanol a motor, balra a vezető és a parancsnok munkahelye. A járműtest közepén található a torony, mögötte pedig a deszant-tér. A páncéltest tetején több nyílás található. A homlokrész felső lemezén kialakított szerelőnyílásokon keresztül elérhető az erőátviteli egység, a motor és a hütőberendezés. A páncéltest tetőlemezés búvónyílást alakítottak ki a vezető és a parancsnok részére, valamint a deszant tér fölött négy nyílás helyezkedik el.

A harcjármő védekezőképességének fokozzására a deszanttér oldalán 3– 3 tüzelőnyílást alakítottak ki a szállított lövészek számára. A páncéltesten levő nyílásokba gömbcsuklóval illeszkedő fegyverrögzítők kerültek, melyek segítségével a lövészek a harcjármű elhagyása nélkül, saját rendszeresített fegyvereikkel tudnak tüzelni. Ezeket a nyílásokat fedik az oldalpáncélon belülről működtethető, elforgatható csepp alakú takarólemezek fedik.

Futómű:
A BMP–1 úszóképes, de hajócsavarral, vagy külön vízsugárhajtással nem rendelkezik. A vízi meghajtását is a lánctalp szolgáltatja, annak ellenére, hogy annak alsó és felső ága is vízben van. A lánctalp mögött a hátsó feszítőgörgőnél helyezték el az ármlásleválasztó lapátrendszert, ami a lánctalppal érintőlegesen áramló vizet hátrafelé irányítja, ennek reaktív ereje adja a hajtóerőt. A vízen elérhető sebesség csak 7–9 km/h, ami ellenséggel közvetlen tűzösszeköttetésben végrehajtott folyóátkelésnél kedvezőtlen, de ez a megoldás helytakarékos és tömegcsökkentést eredményezett.

Motor és erőátviteli berendezések:
A BMP–1 be egy hathengeres, V-hengerelrendezésű, négyütemű, folyadékhűtésű, közvetlen befecskendezésű UTD–20 típusú dízelmotort építettek, melyet a Barnauli Közlekedési Gépgyár (Barnaultranszmas) gyártott.[2] Gázolajjal és kerozinnak (TSZ–1 jelű) is működik. A motor száraz tömege 700 kg, befoglaló méretei 792 mm × 1150 mm × 732 mm, hengerátmérője és lökete egyaránt 150 mm. A két hengersor 120 fokos szöget zár be egymással. 2600 1/perc fordulatszámon a motor 220 kW (300 LE) teljesítményt ad le, fajlagos üzemanyagfogyasztása 238 g/kW·h (175 g/LE·h). A motor alapvető indítási módja sűritettlevegős, de elektromos indítómotorral is indítható.
A jármű motorja nem rendelkezik hűtőventillátorral, a hűtőn átáramló levegőt a kipuffogógáz fúvókákon kiáramoltatásátásával létrehozott gázsugár-szivattú (elszívó) hozza mozgásba.
A harcjármű fő üzamanyagtartálya a deszanttér középső részén helyezkedik el. A hatótávolság növelése érdekében azonban a deszanttér hátsó ajtajaiban is üzamynagtartályokat alakítottak ki. Harci alkalmazásnál az előrevonáskor először az itteni készletet kell felhasználni, mivel harcjárműről szálláskor a nagy legő tömeg miatt nehezen kezelhető és balesetveszélyes lenne.

Fegyverzete:
A harcjármű fegyverzetét a páncéltest középső részében elhelyezett kúpos toronyba építették be. Fő fegyverzete a 2A28 Grom típusú, rövid, simacsövű 73 mm–es ágyú. Vele párhuzamosítva építették be a 7,62 mm-es PKT géppuskát. Az lövegpajzson kapott helyet a 9M14 Maljutka irányított páncéltörő rakétarendszer indítósínének csatlakozóberendezése. Az ágyú és a géppuska blokkja függőleges síkban –4° és +30° között mozgatható (célzott lövés azonban csak max. +15°-ig adható le). A torony és az ágyú mozgatása elekromechanikus, de lehetőség van kézi mozgatásra is. A tornyot és fegyvereket az elektromos motorok gyors mozgatásnál 6–20 rad./sec. szögsebességgel, a finom mozgatásnál 0,007–0,1 rad./sec. szögsebességgel mozgatják. A torony előtt elhelyezkedő parancsnoki búvónyílás fedele nyitott állapotban a lövegcső mozgásának terébe esik. Ezért a fedél nyitott helyzetét egy relé érzékeli, és a torony, valamint a löveg mozgását behatárolja.

Mûszaki adatok:

 

Jellemző
Adat
Mértékegység
Személyzet
3 (parancsnok, vezető, irányzó)
+ 8 fő lövész
-
Harci tömeg
13,5
tonna
Méretek:
Hossz: 6,46
szélesség: 2,94
magasság: 1,88
m
Sebesség:
közúton: 65
terepen: 45
km/h
Hajtómű:

1 db UTD–20 típusú dízelmotor
-
Futómű
Lánctalp
-
Teljesítmény:
300
Le
Maximális távolság megtétele (teli üzemanyagtartállyal)
600
km
Páncélzat
max. 33
mm
Fegyverzet
Fö fegyver
1 db 2A28 GROM simacsövű ágyú
-
Kaliber
73
mm
     
Kiegészítve: 9M14 Maljutka, 9M111 Fagot, 9M113 Konkursz irányított páncéltörő rakétákkal
Kiegészítő fegyverzet
PKT
-
Kaliber
7,62
mm
Alkalmazott tüzelés:
250
lövés / perc
Hatótávolság:
1000
m
 

 

Forrás: wikipedia

 

 

BTR-60 R 975

 

A BTR-60 R-975-t a BTR-60PB típusú páncélozott szállító harcjárműből alakították át, feladatköréhez igazítva.Jelentős változtatásokat végeztek rajta: a tornyot és a géppuskáit eltávolították, légvédelmi vezetési ponttá alakították ki, ellátták az összeköttetés biztosításához szükséges híradós eszközökkel, ezáltal a jármű gyakorlatilag más kategóriába sorolható. Az átalakításnál korszerűsítették nagyobb teljesítményű motorokat (2 x 140 Le) és ennek megfelelően módosított erőátviteli szerkezeteket kaptak. / Forrás: Harckocsik és páncélozott harcjárművek típuskönyve 312. oldal/

BTR-60

Az BTR-60 páncélozott kétéltű csapatszállító, az első a maga nemében, hiszen ebben az időben elsőnek ötvözte a kellő páncélozottságot, és agyors élőerő szállítást. A vezetőn és a fegyverkezelőn kívül még 12 embert tud szállítani. Ez a 8 kerekű APC, az 1950-ben készült BTR-152-esleváltására hivatott. Első megjelenése 1961-ben volt. Az 1960-ban megszületett BTR-60 álladnó tökéletesítés alatt állt, a csúcspont a BTR-60PB volt, következésképpen nagyon hasonló volt a későbbi BTR-70-hez.A nyolc kereket irányító járműn, mind a 8 kerék ugyan olyan, eltekintve attól, hogy a második és a harmadik kerék körötti térkevésbé nagy. A kerekek középhelyzetbe való igazításához az alap Szovjet kerekes APC rendszer és részben gumi-hab-szerű anyaggal megtöltött kerekek felelnek.A BTR-60-asra egy félkör alakú, páncélozott, zárt torony került, aminek az elejére egy 14,5 mm-es fő fegyververnek tekintendő KPV gépágyú került. Ezzel jobboldalt párhuzamosítva egy 7,62 mm-es PKT gépfegyver kapott helyet. Ezt belülről tudja kezelni egy ember. Az elsődleges fegyer mellettbaloldalt van a kihúzható írányzék.A jármű erőműjéül 2 db 6 hengeres, 90 lóerős, benzines motor szolgál amely a jármű hátuljában kapott helyet. Az egyik motor hajtja az első és a harmadik, a másik a második és a negyedik kerekeket. A jármű teljesen lezárható így úszóképessé válik.A BTR-60-asból és ennek alverzióiból a Szovjetúnió több mint 30 államnak exprotált, ezek között van az észak-vietnámi hadsereg is (North-Vietnam Army).

Műszaki adatok:

Feladatkör: Armored Personal Carrier - Páncélozott Csapatszállító

Jellemző
Adat
Mértékegység
Harci tömeg
tonna
Méretek:
Hossz: 7,22
szélesség: 2,82
magasság: 2,02
m
Sebesség:
közúton: 80
földúton: 60
vizen: 10
km/h
Hajtómű:

2 × GAZ 49B 6 hengeres Benzines motor
-
Futómű
4 tengelyes, öntöltős gumiabroncs
-
Teljesítmény:
2 × 90
Le
Meghajtás:
8 × 8
-
Üzemanyagtartály
348,2
liter
Maximális távolság megtétele (teli üzemanyagtartállyal)
500
km
Oldalstabilitás
25
fok
Másszóképesség
30
fok
Páncélzat
8 - 20
mm
Fegyverzet
Fö fegyver
KPV
-
Kaliber
14,5
mm
Tüzelés
80-100
lövés / perc
Hatótávolság
2000
m
Kiegészítő fegyverzet
PKT
-
Kaliber
7,62
mm
Alkalmazott tüzelés:
250
lövés / perc
Hatótávolság:
1000
m
Legénység:
2 + 12
Páncélzat a járműtest első részén (nem a tornyon)
7-9
mm
 

 

T-54 és T-55 Közepes harckocsi

 

T-54 harckocsik 

Bár világviszonylatban ma már elavultnak számít, a T-54/55 harckocsicsalád még mindig nagy számban szolgálja a harmadik világ köztársaságait és diktatúráit. Egyik első fellépése pont Magyarországon esett meg: az 1956-ban becsörömpölő "orosztankok" részben T-34-es, részben T-54-es harckocsik voltak.

A T-54-es tank felépítése konzervatívnak mondható. 100 mm-es huzagolt csövű lövege 1947-es megjelenésekor kiváló fegyvernek számított, fennmaradását és elterjedését azonban elsősorban megbízhatóságának és hosszú élettartamának köszönheti. Apróbb változtatásokat követően ebből fejlődött ki a T-55-ös.

 

 

T-55 Közepes harckocsi

1961. novemberében a moszkvai Díszszemlén mutatták be az akkori Szovjetunió legmodernebb harckocsiját.1962 végén a Magyar Néphadsereg állományában is helyet kapott.A kor szinvonalán álló korszerű támogató harceszköz volt, napjainkban is hadrendben van néhány országban.A XX. század második felében számos konfiktusban alkalmazták. (Iraki T-55 Enigma)

Jellemzői: nagy tűzerővel, megbízható páncélvédelemmel, jó manőverező és terepjáró képességel rendelekző lánctalpas harcjármű.

Méltó ellenfelének számított a nála egy évtizeddel később kifejlesztett M60 és M60 A1 harckocsiknak.A szovjet hadviselés terén alkalmazott "egyszerűség elve" jól láthatóan tükröződik a harckocsi tervein is.Ezen okból gyártása gyorsabb, olcsóbb és kevésbé munkaigényes volt, mint az akkor a NATO-ban rendszeresített harckocsiké.

Rendelkezik Infra berendezéssel az éjszakai harchoz, atom és vegyi fegyverek elleni védőberendezéssel, ködösítő berendezéssel.Alkalmas mélygázló és víz alatti átkelésre.

 

 

T-55 főbb jellemzői
tulajdonság
mennyiség
mértékegység
Harci súlya
36 000 (40 500)
kg
Fajlagos nyomás
0,89
kg/cm2
Motor

V-2 Diesel 580 Le

/2800 fordulatszám/

-
Fajlagos teljesítmény
16,1
Le/T
Sebessége

maximum 55

(5 előre és 1 hátra fokozat)

km/h
Hatótávolsága

400-450 (földúton)

450-500 (műúton)

km/h
Test hossza (löveg nélkül)
6,2
m
Szélesség
3,27 (3,6)
m
Magasság
2,32
m
Felszerelése
tolólap,aknataposó berendezés
-
Rádió
R-123M
-
Fegyverzete

100 mm Harckocsi ágyú

Löszerjavadalmazás
43 gránát
db
Emelkedési szög
-5 +18 között
fok
Tűzgyorsaság
5-7
lövés/perc
Menetközbeni tüzelés
rövid megállásból
-
Típusa
D-10-T2SZ huzagolt
-
7.62 mm-es PKT-T géppuska (löveggel párhuzamosított)
Maximális lőtáv
2000
m
Hatásos lőtáv(éjjel)
800
m
Hatásos lőtáv(nappal)
800
m
12,7 mm-es DSKM légvédelmi géppuska
Egyéb fegyverzet 1 készlet kézigránát, 1 készlet jelzőrakéta, a kezelőszemélyzet egyéni fegyverzete: pisztoly géppisztoly.

 Szerkezeti ábrák a T-55-ös harckocsiról

 

T-55 Enigma (Irak)


A tank hátránya, hogy noha a torony ballisztikailag kiváló formájú (vagyis könnyen lecsúsznak róla a lövedékek), rendkívül szűkös, kényelmetlen a személyzet számára. Ez nemcsak a közérzetet rontja, hanem a tűzgyorsaságot és az ép ésszel odabenn elviselhető időt is csökkenti. (A súlyos lőszereket kézzel kell betölteni.) Páncélzata viszonylag vékony, tűzvezető rendszere pedig a most előfordulható ellenfeleihez képest elavult tüzvezető rendszerrel és elektronikával rendelkezik. Élőerő ellen viszont hatékony, főleg ha az élőerő nem számít a hegyekből alárontó harckocsira.

Irak mind a T-55-öst, mind kínai variánsait rendszerben tartja. Ritkán előforduló iraki fejlesztés a T-55 Enigma néven emlegetett harckocsi, amelyet utólag felszerelt páncélzattal erősítettek meg. Egyes információk szerint ez a pótpáncélzat betonból van, és az első Öböl-háborúban akadt olyan T-55, amely ezeknek köszönhetően három rakétatalálatot is túlélt. (2003)

 

 

A T-34 -es harckocsi

A T-34- es közepes harckocsi alighanem a legforradalmibb konstrukciójú páncélos volt, amit valaha is építettek.

Néhány technikai és technológiai érdekesség:

-a lövegtorony egy darabból volt öntve; ez akkoriban technikai bravúr volt, a ferdén jött lövedékek egyszerűen lecsúsztak a jarműről; a test páncélozása döntött páncéllemezekből készült; ez jelentősen megnövelte szilárdságot és a tankelhárító lövedékek elleni ellenállókepésséget; a lánctalpak szélesek voltak; ezek segítségével a jármű könnyen tudott mozogni nehéz terepen is ( mély sár, hó )-hajtóműként dízelüzemű motort alkalmaztak, könnyűfém alkatrészekkel- a világon elsőként.

1934- ben kezdték fejleszteni, a konstrukció alapjául a BT tipusú könnyűharckocsi- széria és a T-28- as nehézpáncélos szolgált. A harkovi Komintern gépgyárban egy tervezőcsoport, amelyet egy bizonyos Csiganov nevű mérnök vezetett, megtervezett egy erősebben páncélozott BT- t, amely a BT-IS prototipusnevet kapta. Legfőbb jellegzetessége a döntött pácélzatú test volt. 1936- ban egy másik tervezőcsoport is bekapcsolódott a munkába, és Mihail Koszkin vezetésével megtervezték először az A-20- as tipust ( ami egy feljavitott BT-IS volt, 45 mm- es ágyúval de már a T-34- re emlékeztető testtel ).

Az A-20 prototípust a szovjet szakértők túl gyengének találták, azonban D.G. Pavlov, a szovjet hadsereg páncélos főcsoportfőnökségének a parancsnoka mégis rendszeresíttette a hadseregben. Sztálin azonban elrendelte egy erősebben páncélozott és erősebb fegyverzetű típus kifejlesztését is, így keletkezett az T-32. A T-32- esnél már a 76,2 mm- es ágyú egy rövidebb csövű változatát (76L/35) alkalmazták.

A T-34- esnél még megnövelték a páncélvastagságot és egy hosszabb csövű ágyút alkalmaztak. A jármű tűzereje félelmetes volt. A háború elején, amikor a német páncélosok 37 es 50 mm- es ágyúkkal voltak felszerelve, ez hatalmas fölényt biztosított a T-34- nek, és gyakorlott katonák kezében ez a tank esélyt sem adott a német Pzkpfw III- asoknak es IV- eseknek.

A szovjet hadsereg azonban, sajnálatos módon, éppen gyakorlott katonákban szenvedett a legnagyobb hiányt.

A T-34- es főbb modifikációi:

Mod. 1940 - az első kiadott T34- széria
Mod. 1941 - megvastagított páncélzat, nagyobb atütőerejű ágyúMod. 1941/42 - kisebb változtatások
Mod. 1942 - kisebb változtatások
Mod. 1943 - megváltoztatott formájú torony és testAz egyes modifikációk csak a háború után lettek így elnevezve. A háború alatt szinte minden gyártászéria máshogy készült, sőt a külömböző üzemekben készült darabok között is lényeges külömbségek voltak. A fenti lista csak a lényegesebb szerkezeti újításokhoz igazodik.


Az 1940- es típusnál használt harckocsiágyú még messze állt a tökéletestől, így Gorkijban, a 92. számú nehézgépgyárban egy új harckocsiágyút terveztek, az F-34- es típust, és ezt kezdték a későbbi T-34- esekbe szerelni, de csak a háború kitörése után. 1941- től újfajta, egy darabból öntött lövegtornyot használtak a T-34 gyártásánál, de a régi, hegesztett tornyot is gyártották tovább. A katasztrofális gumihiány miatt lehagyták e kerekekről a gumiabroncsot, ezáltal azonban gyorsabban elhasznalodtak a kerekek, és a lánctalpak is.

1942- től módosított elülső résszel gyártották / a testbe épített géppuskát, valamint a harckocsivezető által használt kiszálló és beszállónyílást javították ki, ez utóbbit két kukucskálónyílással. / Az 1943- as típusnál újra kezdték visszaszereleni a gumiabroncsot a kerekekre, megváltoztatták a torony formáját, néhány szériát a németektől ellesett parancsnoki kupolával is elláttak. Új ötsebességes sebességváltót terveztek, és új üzemanyagtartállyal bővitették ki a járművet. Több, mint 15000 darabot gyártottak ebből a típusból

A T-34/85- ös tank

Az új, 1943- tól gyártott német páncélostípusok- a Tigris és a Párduc lényegében behozták a szovjet T-34- esek es KV-1- egyesek előnyét, sőt nagy átütőerejű harckocsiágyújuknak köszönhetően túl is szárnyalták a szovjet típusokat. A T-34/76- osok ágyúja a vastag páncelzatú Tigrisekkel és Párducokkal szemben csak 500 méteren belül volt hatékony. Mivel az 1943- as harcokban a német páncélosok még többé- kevésbé fel tudták tartani a szovjet tömegrohamokat - a kurszki csata például szovjet győzelemmel végződött, a németek kb. 2200 tankot és páncélozott járművet veszítettek, a Vörös Hadsereg azonban több mint 9000- et, ami igen érzékenyen érintette még a nagy veszteségekkel kalkuláló szovjet vezérkart is, a szovjetek új harckocsitípusok kifejlesztésébe, valamint a régiek modernizálásába kezdtek. A T-34- es páncélvastagságát megnövelve új prototípust kezdtek el tesztelni T-43 néven, a teszteket azonban félbeszakították, és a főparancsnokság utasította az ágyúkonstruktőröket egy új típusú 85 mm- es harckocsiágyú megtervezésére. A már létező D-5- os típus mellé, amit a KV-85- ösbe es az SU- 85- os páncelosvadászba szereltek, még két újat terveztek és intenzív tesztelésnek vetették alá őket. Végül is a ZISZ- 53- as típust választották, de a tesztek bebizonyították, hogy a T-34- es tornya túl kicsi egy ilyen kaliberű ágyúhoz, ezért azt is megnagyobbították. A T-34/85- ösök első szériájába mégis D- 5- ös ágyút szereltek, mert a ZISZ- 53- asok alkalmazásánal váratlan nehézségek jelentkeztek. A második szériába azonban már a ZISZ- 53- as egy modernizált változatát, a ZISZ-S-53- at szerelték. Ez a tipus lassan teljesen felváltotta a D-5- öt.

A T-34/85 súlya 32 tonna volt, a jármű azonban megőrizte a T-34 kiváló mozgékonyságát és hatótávolságát.
A későbbi, 1944 -től gyártott típusokat füstbombavetővel is ellátták, valamint parancsnoki kupolát az új, 3 ember számára tervezett torony közepéről bal oldalra helyezték. Új típusú periszkópot alkalmaztak, és a rádióberendezést is áthelyezték a testből a toronyba.

A háború után minden Kelet- Európai szocialista ország hadseregében rendszeresítették, az 50- es és a 60- as évek úgyszólván minden jelentősebb fegyveres konfliktusában jelen volt- a Közel- keleti arab- izraeli konfliktus, Korea, stb. 40 ország hadserege használta, néhány helyen még ma is használják, sőt, kanadai ENSZ- katonák még Boszniában is találtak egy kilött T34/55-öst 1998- ban.

 

A T-34-es gyártási adatai:

  1941/II 1942 1943 1944 1945/I Összesen
T-34/76 3014 12553 15529 2995 - 34091
T-34/85 - - 283 11778 7230 23661

 

Ebből a németek és szövetségeseik elpusztitottak kb. 40 000 - et.
Gyártás a háború után:

  1945 1946 1947 1948 1949 1950
T-34/85(db) 18330 5500 4600 3700 900 300

 

A magyar hadsereg T-34- eseinek száma:

1952: 347
1953: 342
1954: 339
1955: 451
1956: 451
1990: 72

A román hadsereg még 1990- ben is kb. 1060 T-34/85- el rendelkezett, a bolgár hadsereg pedig 670 darabbal.

Technikai adatok

T34/76
T34/85
Motor V-2, 12 henger, diesel,
500 lóerő
V-2-34, 12 henger, diesel,
500 lóerő
Sebesség 55 km/h ( úton ) 55 km/h ( úton )
Hatótávolság 450 km 350 km
Páncélvastagság 15-70 mm 20-90 mm
Hossz 5,92 m 6,62 m
Szélesség 3 m 3,2 m
Magasság 2,4 m 2,42 m
Súly 28 000 kg 32 000 kg
Fegyverzet 76,2 L/41 - es ágyú, 2 db. 7,62 mm- es gépfegyver M1944 ZiS53/D-5T L/53 85 mm- es ágyú, 2 db. 7, 62 mm- es gépfegyver

 

Forrás: http://www.shift.sk/military/sifoner/mil/t34.html